Olajfestés

Sokan idegenkednek az olajfestéktől. Az egyik ok az oldószer, a klasszikus művészterpentin, a másik pedig az eszközök tisztántartása. Már vannak korszerű szagtalan oldószerek is, és ugyanolyan gyorsan száradnak, mint a terpentin. Nem nagyon használok lenolajat, vagy lenolaj tartalmú festőszert, mert lassan szárad. Akkor használjuk a lenolajat, ha azt az előző napon kevertük a festékbe, és azt szeretnénk, hogy a következő napon felhordott festék még keveredjen a felületen.

Kezdőknek kell egy kis idő, és kezdettől próbáljanak úgy gondolkodni a felületen, hogy nem fát, virágot, házat festünk, hanem képet. Először is tisztában kell lenni néhány dologgal, amit meg kell tanulni. Pl. aranymetszés, színelmélet. Ezek az ismeretek már interneten elérhetők.

Elő lehet rajzolni az alapozott felületen a kigondolt témát. Grafit ceruza helyett javaslom a pasztell (pitt) ceruzát, mert az rokon az olajfestékkel és nem kenődik el mint a grafit.
A felület olyan, mint egy mérleg, mindig pakolgatunk rá, de törekedni kell az egyensúlyra. Ilyen ellentétpárok fordulnak elő, aminél ügyelni kell, hogy valamelyik ne kerüljön túlsúlyba: pl. sötét-világos, hideg-meleg, függőleges-vízszintes, képelemek, foltok tömege stb.

Ne gyötörjük az anyagot, hagyjuk, hogy ő is érvényesüljön, és ne akarjunk egy nap alatt képet festeni. Ha valahol elfolyik a festék vagy egy nagyobb gesztus következtében elhúztunk egy vonást, hagyjuk meg!

Az a fontos, hogy jól érezzük magunkat alkotás közben. Mindig a vizuálisan távolabbra eső színeket hordjuk fel először: háttér, az ég, és úgy haladunk előre. Az egyes rétegeket hagyjuk megszáradni, és megmaradnak az előző tiszta színek, nem keveredik össze.

És ne felejtsük el az ecsetet kimosni!

Diófapác

Ezt az anyagot használják a fafelületek színezésére. Különböző színek léteznek, de a diófapác a melegsége miatt tetszik és a régi képeslapokra emlékeztet. Az akvarell technikákhoz sorolható, azzal a különbséggel, hogy a papírt nem kell bemártani. Jó minőségű papírt érdemes használni pl. akvarell papírt, rézkarcnyomó papírt, az utóbbinál vigyázni kell a dörzsölésekkel, mert felbolyhosodik. Egyébkén is lazán, kis érintő ecsetkezeléssel kell dolgozni, jó minőségű ecsetekkel (póni szőr).

Az előrajzolás nem javasolt, mert áttűnhet a festék alatt. Ehhez egy kicsit biztos kéz kell, mert ha oda húztunk valamit, az ott is marad. Javításra nem sok lehetőség van. Ezért érdemes halványabb, világosabb árnyalatokkal kezdeni és az után sötétíteni. Itt is jó, ha megvárjuk, míg az előző réteg megszárad. Ilyenkor nem kell félbe hagyni, hanem a kép egy másik részén dolgozni tovább. A jó diófapác kristályos formában a legjobb és azt vízben kell feloldani. Így lehet a szinte feketének tűnőtől a leghalványabb árnyalatig eljutni, a hígítástól függően.

Érdemes kis üvegekben, legalább öt árnyalatot előre kikeverni (hígítani), és egytől ötig számozzuk be, hogy az árnyalatokat egy következő alkalommal ne keverjük össze.
Azért is szeretem ezt az anyagot, mert az ecset vízzel könnyen kimosható.